A csorvási iskolák rövid története:

Csorváson 1907-ig egyházi irányítás alatt folyt az iskolai oktató-nevelő munka.
1859-ben nyitotta meg kapuit a református egyház által alapított iskola, melyet
1863-ban követett az ún. katolikus iskola.
1874-ben az evangélikus egyház állított fel iskolát.

 

 

Az 1880-as években az uradalmi cselédség gyermekei tanulási lehetőségeinek megteremtése érdekében tanyai, uradalmi iskolák nyíltak, amelyekben összevont tanulócsoportokban folyt a tanítás.
1880-ban gróf  Wenckheim Géza földbirtokos Károly-majorban létesített iskolát.
1884-ben nyílt meg Nagy-majorban az iskola, melyet a birtok akkori tulajdonosa
1887-ben áthelyezett Kis-majorba.
1893-tól az államosításig Rudolf-majorban uradalmi római katolikus iskola működött.

1907-ben nyílt meg az állami elemi népiskola, amelybe beleolvadt a református és evangélikus iskola is. A katolikus iskola egyházi irányítás alatt maradt.
1907-ben Kiscsorváson is állami népiskola létesült.
1925-től 1945-ig gazdasági népiskola is működött, amely a gyerekek gazdasági, gyakorlati képzését szolgálta.
1927-től 1932-ig ipartanonc-iskolában tanulták a fiatalok a különböző mesterségeket ( ács, asztalos, lakatos, kőműves, cipész, csizmadia, szabó).
1944-ben a község belterületén egy 6 tantermes állami iskola és egy 7 tantermes katolikus egyházi iskola működött, melyek
1948-ban, az államosítás után 1. számú, ill. 2. számú iskolaként, külön igazgatás alatt folytatták munkájukat.
1946-ban megkezdte működését a Dolgozók Gimnáziumának I. osztálya, mely részben a lemorzsolódás, részben a felnőtt tanulók munkába állása, részben elköltözés miatt 1948-ban megszűnt.
1951-ig a külterületi iskolák egyik része az állami, másik része az egyházi iskolához tartozott.
1951-ben a két belterületi iskolát összevonták, közös igazgatás alá kerültek. A külterületi iskolákat külön igazgatás alá helyezték.
1954-ben nyílt meg az első napközi otthon, 40 tanuló részvételével, akik az Arany János utcai iskola pincéjében kialakított szükségtanteremben készítették leckéiket. A napközi népszerűsége egyre nőtt, 1956-ban egy újabb 40 fős csoport elhelyezéséről kellett gondoskodni.
1956-ban nyílt meg a tanulószövetkezet boltja az iskolában, mely igen nagy forgalmat bonyolított le, és a tanulószövetkezetek országos versenyében 1958-ban második helyezést ért el.
1960-tól több éven át működött a dolgozók esti iskolája, ahol közel 300-an kaptak általános iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt azok, akiknek korábban csak 6 elemijük volt.
Az 1964-ben létrehozott diákotthonnak köszönhetően a külterületi iskolák fokozatosan megszűntek. A diákotthon négy csoportjában 90 tanulót – a fiúkat a Széchenyi utca 24. szám, a lányokat a Batthyány utca 4. szám alatti lakóépületből átalakított helyiségekben – helyeztek el.
1964-ben ismét indult gimnáziumi osztály, melyet követett 1965-ben egy újabb első évfolyam. 56 tanuló tett sikeres érettségi vizsgát. A gimnáziumi oktatás 1969-ben megszűnt.
1972-től valamennyi kulturális ágazathoz tartozó intézmény (óvoda, iskola, napközi otthon, diákotthon, ifjúsági klub, művelődési ház, községi könyvtár) közös irányítás alá került, létrejött az ÁMK.
Az évek során az oktató-nevelő munka feltételei folyamatosan javultak.
1980-ban felépült a tornacsarnok.
1991-ben átadták az új iskolát, mely a könyvtárral és a színházteremmel egy épületben kapott helyet.
2000-től 2004-ig megtörtént az iskolaudvarok részbeni, ill. teljes pormentesítése, burkolása.
2003-ban az Arany János utcai iskolához tartozó volt szolgálati lakásban az önkormányzat kialakította a kis tornatermet. Ugyanebben az évben a „vándorlás” megszüntetése céljából átkerült az István király utcai épületbe a technika szaktanterem.
2006-ban megtörtént az Arany János utcai épület akadálymentesítése, és sor került a vizesblokk teljes felújítására, korszerűsítésére.
A tárgyi feltételek, körülmények, ha lassan is, de folyamatosan javulnak.

 

Módosítás: (2010. április 16. péntek, 12:58)